2003. november 17. 01:00
Nedbál Miklós
C Y B E R I N G
| Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel |
|
Megszületett a globális on-line cyberkultúra kialakulásával annak saját művészete, elindítva egy új képzőművészeti ágazatot, a webizmust – vallja Rodney Chang hawaii művész, akit legtöbben inkább csak a Pygoya művésznéven ismernek. Az alkotó a közelmúltban Budapestre látogatott néhány társával, hogy hagyományos kiállítási térben népszerűsítse az on-line művészetet, elsősorban irányzatának alkotóit, virtuális kiállítási tereit (www.lastplace.com). Webizmus – művészet, mi összeköt a világgal címmel Franciaország, Németország, Ausztria után a budapesti Benczúr Galériában nyílt néhány napos kiállítás.
Hát nem a cyberkultúra csúcsragadozói gyűltek össze a Benczúrban, sehol egy beesett arcú, vörös szemű internetfüggő, se Neo, se egy cyborg a térben, de talán még egy árva hacker se, inkább bölcsészek tarisznyával, kiállításra rendszeresen kajálni járók – persze akadtak azért kivételek is. Az egybegyűltek Zazie (Evi Moechel), Uly Paya művésznevű osztrák képzőművészek, Ingrid Kamerbeek és Norbert Strippel német alkotók, illetve az amerikai Pygoya (Rodney Chang), a francia Bernard Dumaine és Kovács-Egri Tibor alkotásait tekinthették meg. Igaz, más közegben, nem monitorokon, hanem kinyomtatva, bekeretezve, pogácsával, némi vörösborral körítve. Rodney Chang, mielőtt cyberművésszé és -galériatulajdonossá vált volna, 1968-tól hagyományos térben állította ki alkotásait több országban.
„A kilencvenes évek közepén váltottam, s arra gondoltam, hogy egy kicsit szélesebb körben szeretnék alkotni, nemzetközi szinten. Sok programot szereztem be, megtanultam a képszerkesztőket használni, s felhasználni az internet lehetőségeit. Egy új virtuális múzeumot szerettem volna, amelyhez sokan csatlakoztak. Sokan nem fogadják el a csak a monitorokon létező képeket, nem ismerik a cyberkultúrát, s az emberekben erősen él, hogy a képzőművészet csak a múzeumokban, a galériákban kaphat helyet. A webizmus on-line, különleges művészeti irányzat. Egy mozgalom, ahol hasonló gondolkodású művészek jöttek össze az interneten keresztül” – mondja Pygoya. Néha kilépnek a cybertérből, hogy olyan emberekhez is eljuttassák alkotásaikat, s megismertessék velük a mozgalmat, akik egyébként nem találnák meg őket a hálón.
„Az igazi művészetünk on-line él. Az itt látható képek csak a reprodukciói azoknak az alkotásoknak, amelyek elektronikus formában élnek. Ez egy híd, kampány a webizmusért – teszi hozzá. – Ez nem zárt közösség, nem az számít, ki vagy, hanem hogy mit csinálsz, alkotsz, mennyire vagy tehetséges. A művészet minél szélesebb körben való terjesztéséért vagyunk. Egy kulturális kirándulás és útkeresés az internet adta újabb lehetőségek segítségével. Rengeteg galéria nyílik az országokban, de mindig lesz egy határ. Itt nincs.”
|